A COVID járvánnyal elérkezett a munka jövője, mondtuk és mondjuk el sokszor, bármit is jelentsen ez. Amit korábban kutatók, szakszervezetek, döntéshozók utópiaként vagy sokszor disztópiaként festettek le, egyik napról a másikra valóság lett. Az, hogy a vállalatok és munkavállalók mennyire voltak felkészülve erre a jelenségre, a különböző országok hogyan fognak az újonnan felmerülő munkaerőpiaci és az ebből eredő társadalmi problémákkal megbirkózni, egyelőre még sokadlagos probléma a politikában, hisz a járványkezelés a hosszú távú kérdéseket háttérbe szorítja.
Ennek ellenére már meglehetősen széles körben áll rendelkezésre szakirodalom, ebből néztem meg hármat, amely egészen rövidtávra 2025-30-ra fókuszálva állít fel szcenáriókat munka jövőjét illetően. A Világgazdasági Fórum (WEF), a McKinsey és a Korn Ferry már a COVID előtt is meglehetősen sokat foglalkoztak a munka jövője témával, mostanra pedig kiválóan összefoglalt anyagaik vannak a járvány utáni helyzetről (ami ugyebár még nem jött el.) A WEF és a McKinsey kutatáson alapuló tanulmányt dedikált a témának (ahogy azt egyébként évente megteszik, most ennek volt egy spéci aktualitása). A KORN FERRY esetében mindössze egy linkedInen elérhető infografikából indultam ki, de ők is rengeteg irodalmat gyártanak a témában, még ha azok kevéssé akadémia jellegűek és nem találtam olyat, ami az első kettőhöz hasonlóan dedikáltan a járvány hatásaira fókuszál.
A cikk megírásához felhasznált irodalom tehát:
McKinsey Global Institute (2021): The future of work after the COVID 19 pandemic, Executive summary
World Economic Forum: Future of Jobs Report 2020
Korn Ferry anyagai itt és itt.
Nem szeretném lelőni a meglepetést, de: a három szervezet által felvázolt rövidtávú előrejelzés egybecseng, nagyjából ugyanazokat a tendenciákat vizionálják. Lássuk.
GYORSULÓ AUTOMATIZÁCIÓ, ROBOTIZÁCIÓ, DIGITALIZÁCIÓ
Egyik anyag sem szól arról, hogy jönnek a gépek és elveszik a munkánkat, legalábbis nem úgy kell elképzelni, mint amikor a Terminátorban megindultak az emberiség ellen, hogy Schwarzenegger (vagy egy tehetséges szakszervezeti vezető) megállítsa őket.
Vitathatatlan, hogy a válság hatására ezek a folyamatok felgyorsultak és jelentős hatással lesznek a foglalkoztatásra. Az e-kereskedelem a McKinsey becslései szerint 2-5-szörösére nőtt 2020-ban. A 7[1] országra kiterjedő kutatás szerint azon fogyasztók ¾-e, akik a járvány okán kezdtek el online eszközökön keresztül vásárolni, eztán is kívánnak élni a lehetőséggel. A kereskedelmi foglalkoztatást ez átrendezte, kevesebb lett a fizikai vásárlókat feltételező munkahely (pl. kasszás), miközben nagyot nőtt az raktári munkások és futárok, szállításban dolgozók száma. Csak Kínában 2020-ban 5,1 millióval nőtt azok száma, akik az e-kereskedelemben, közösségi médiában, házhozszállítási szolgáltatások területén dolgoznak, míg az Amazon világszerte 400.000 munkavállalót vett fel eddig a járvány alatt. A McKinsey szerint az így keletkezett munkahelyek jelentős része „platform” állás, ami egy váltást eredményez a hagyományos munkaviszony keretei közül egy bizonytalanabb munkafeltételek biztosító, „független munkavállalói” pozíció irányába. (Ez a téma Európában is a politikai viták kereszttűzében, éppen a munkavállalók kiszolgáltatottsága miatt).
A robotizáció és automatizáció felgyorsulhat, nemcsak a feldolgozóiparban, de a raktározás és kézbesítés területén is, még több önkiszolgáló kioszk és kiszolgáló robot beállításával az ügyfél-találkozások területén. A fizikai közelség kérdése járványos időkben ezt a folyamatot is felgyorsíthatja, de leginkább a rutinjellegű munkavégzésen alapuló állásokat veszélyezteti. A McKinsey tapasztalatai szerint ez leginkább recessziós időszakban figyelhető meg, a 2008-as válság után is ezt történt, mint a vállalati költségcsökkentés egy lehetséges formája. Jelen kutatás szerint a megkérdezett vállalatok 2/3-a nyilatkozott úgy 2020 júliusában, hogy felgyorsítja az automatizációs folyamatokat a közeljövőben.
A WEF tanulmánya[2] a szerint technológiai vívmányok adaptálása nem mérséklődik, néhány területen felgyorsulhat. Szerintük COVID járvánnyal együtt járó recesszió és az emiatt felgyorsult automatizáció kettős hatással van a munkaerőre. A válaszadók 43 %-a nyilatkozta azt, hogy technológiai okok miatt elbocsátásra készül, 41 %-uk kiszervezne egyes munkafeladatokat és 34 % pont a technológia folyamatok miatt bővítené a foglalkoztatását. 2025-re kb. egyenlő lesz az ember és a gép által végzett munka aránya. A vállalatok egy jelentős hányada tervez változtatni a földrajzi elhelyezkedésén, az ellátási láncokon belül és az alkalmazott munkaerő nagyságán, technológiai fejlődésen kívül eső okokból.
RUGALMAS MUNKASZERVEZÉS
Ezzel kapcsolatban egybecseng a három szervezet véleménye: a távmunka hosszú távon is velünk marad és a rugalmas munkavégzés szerepe általában is felértékelődik a munkaerőpiacon.
„2030-ban a tipikus munkanap a sült bacon illatával kezdődik majd”
írja a Russell Perlman, a Korn Ferry Institute szakértője.
A szellemi szakmákban a COVID-19 valóban kimaxolta a futurisztikus várakozásokat, a fizikai közelség (távolság) tényező vált a munka világában és hosszú távon is az marad. Ez egyaránt hatással lesz a munkaszervezés és a munkahelyi munkakörnyezet megtervezésére is.
A McKinsey szerint a fejlett gazdaságokban a munkavállalók 20-25 %, 10 % a fejlődő gazdaságokban dolgozhatna távmunkában legalább hetente 3 napot. Az elemzés szerint a vizsgált országokban a munkavállalók 20-25 %-ban továbbra is 3-5 napot egy héten távmunkában fog dolgozni amennyiben azt megteheti, és ha kisebb arányban is, de a virtuális meetingek is megmaradnak.
A távmunka növekedése hatással lehet a nagyvárosokra is, csökkenhet a kereslet az utazási, étkezési és kereskedelmi szolgáltatások iránt, még éppen ezekből a trendekből a kisvárosok profitálhatnak. Erre utal a trend: egyre több kiadásra váró iroda, miközben a kisebb városok egyre inkább a költözésre buzdítják a nagyvárosi lakosságot. A lakásbérletek alakulása is arra utal, hogy a kisvárosok és a külvárosok irányába rendeződik át lakáspiac, egyre több az nagyvárosi központoktól távolabbra települő. A tanulmány szerint azonban nem látni előre, így marad-e ez a járvány után is. Az emberek egész biztos felülvizsgálják prioritásaikat, és a települések kezében is számos ösztönző eszköz van, legyen szó kisebb vagy nagyobb településről. A WEF számításai szerint a munkáltatók több, mint 80 %-a állt át a virtuális munkavégzésre a COVID -19 járvány miatt. Többségük távmunkába küldve munkavállalóit, ez utóbbit hosszú távon is megtartaná a munkáltatók 44 %-a. A munkahelyi jólét és termelékenység kérdésére reagálva a vállalatok egyharmada reagált úgy, hogy tenni készül a közösség összetartása, összetartozás érzésének javítása érdekében, általában kezelni kívánja a távmunka miatt kialakult jóléti kihívásokat. A munkavállalók többsége számára a járvány jelentős mentális terhelést jelentett a Korn Ferry szerint is, ezért ők is arra figyelmeztetnek, hogy a munkavállalók mentális jóléte is komoly teljesítményt befolyásoló tényezővé válik, amire a munkáltatóknak hosszú távon is figyelniük kell.
A távmunka és a fizikai közelség felértékelődése miatt várhatóan csökken az üzleti utazások jelentősége, ez a mindhárom szervezet anyagában megjelenik. A McKinsey saját belső tapasztalataira hivatkozva úgy számol, hogy az üzleti célú utazások 20 % tűnhet el a járvány után, ami az ehhez szorosan kapcsolódó iparágakra is hatással lehet.
A 3 tanulmány egybehangzóan állítja, hogy tovább nő a jelentősége a felhő alapú megoldásoknak, big data és e-kereskedelem továbbra is prioritás marad a cégvezetésben, de erősödik az érdeklődés a mesterséges intelligenciát használó alkalmazások és robotizáció iránt. A Korn Ferry szerint a HR-ben is nő az adatalapú – menedzsment jelentősége, ez tovább erősíti azt a folyamatot, miszerint a munka eredménye inkább meghatározó tényező lesz a teljesítményértékelésben is, mint a munkavállaló munkahelyi jelenléte.
AKKOR MÉGIS: ELVESZIK A ROBOTOK A MUNKÁNKAT?
A McKinsey szerint COVID járvány előtt az látszott, hogy ha egy alacsony keresetű szakmából valaki elveszíti az állását, az talál állást egy másik alacsony keresetű szakmában. Most viszont, úgy tűnik, a járvány egyik következménye az, hogy az alacsony jövedelmű, képzettséget nem igénylő pozíciót elhagyó munkavállaló csak magasabb bérkategóriájú állások közül választhat, ami viszont csak akkor lehetséges, ha képzi magát. Ez a jelenlegi alacsony keresetű munkavállalók kb. felét érinti a McKinsey becslései szerint. A korábbi szcenáriókhoz képest a COVID miatt annyiban módosulnak előrejelzéseik, hogy az alacsonyabb bérkategóriákban több állás megszűnése várható, míg bizonyos foglalkozások iránt a munkaerőkereslet megnő. Várakozásaik szerint a foglalkoztatás szintje 2030-ban el fogja érni a COVID válság előtti szintet, de összetételében teljesen más munkaerővel. A tanulmány hangsúlyozza az előrejelzés bizonytalanságát azzal, hogy annak alapvetései meglehetősen stabilak, tehát a jelenlegi körülményekhez képest ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek.
Annak ellenére, hogy a vizsgált 8 országban egymástól eltérő eredményeket kaptak, néhány általános következtetést le lehet vonni. Így:
- leginkább az egészségügyben, a STEM munkakörökben, a szállításban nő meg a munkaerőkereslet 2030-ra;
- a legnagyobb visszaesés pedig a kereskedelmi ügyfélszolgálati, vendéglátási és étkeztetési és termelő munkákban, továbbá az irodai kisegítő tevékenységekben lehetséges;
- Indiában és Kínában a mezőgazdasági állások munkaerőn belüli csökkenése is látszik
- legalább 25 %-al több munkavállalónak kell majd foglalkozást váltania, mint a járvány előtt;
- a szociális készségek felértékelődnek.
A WEF a járvány során megszűnt munkahelyeknél több munkahely teremtésére számít 2025-ig, de a munkahelyek gyorsabban szűnnek meg, mint teremtődnek. A megkérdezett munkáltatók szerint a munkaerőn belüli váltás felgyorsul: most az eltűnőben lévő szakmák aránya a teljes munkaerőn belül 15,4 %, 2025-re ez mindössze 9 % lesz. Eközben, a megváltozó munkamegosztás (ezalatt az algoritmus, gép és ember közötti munkamegosztás érti) miatt kialakuló szakmák aránya jelenlegi 7,8 %-ról 13,5 %-ra nő.
Ezzel együtt a készségek területén tapasztalható keresleti és kínálati eltérés a munkaerőpiacon („skills mismatch”) erősödni fog. A kritikus gondolkodás és analitikus készség, problémamegoldó képesség lesznek a legfontosabb készségek a munkaerőpiacon, ahogy az ún. self-management, amely magába foglalja az olyan egyéni, személyes fejlődést befolyásoló készségeket, mint aktív tanulás, a rugalmasságot és ellenállóképességet és a stresszkezelés képességét. Ezek alapján a munkavállalók 40 %-a átképzésre kényszerülhet.
Arra, hogy miért nem veszik át a gépek az ember szerepét a munkaerőpiacon, a Korn Ferry ad egy magyarázatot:
Két dologra képes az ember, amire a technológia nem: a fejlődésre és értéknövelésre. Az egyéni fejlődési potenciál nem fix – befolyásolható, erősíthető és a szervezet hasznára alakítható. Ahogy az emberek tudása, tapasztalata növekszik az idők során, egyre több értéket is hoznak a vállalat számára. Ezzel szemben a gépek elérhetik kibocsátásuk lehetséges határait és idővel csökken az értékük.
mondja a Korn Ferry.
MIT TEHETNEK A DÖNTÉSHOZÓK A COVID UTÁNI MUNKAERŐPIACON?
A gyors változások gyors alkalmazkodást kívánnak. A McKinsey megállapításai szerint sokkal inkább az egyes munkafeladatokra és tevékenységekre nézve kell a rugalmasságot és a hatékonyságot segítő intézkedéseket hozni, mint a teljes pozícióra.
Átgondolt vállalati stratégiát igényel, hogy mely munkakörökben lehetséges a hosszú távú távmunka, melynek előnyei között említi a tanulmány a tehetséges szélesebb körű elérését, a nagyobb munkavállalói elégedettséget vagy az ingatlanköltségek csökkentését. Kulcs az összetartó munkakultúra elősegítése és olyan gyakorlat kialakítása, amely segíti a munkavállalók előmenetelét még távmunka esetén is. A belső vállalati képzések jelentősége egész biztosan nőni fog.
A kormányok szerepet ebben a folyamatban az lenne, hogy támogassa a digitális infrastruktúra fejlesztését és segítse a munkavállalókat az átmenet folyamatában. Ezekre a kormányzati eszközökre az alábbiakat hozza példának:
- pénzügyi eszközökkel támogatja az állástalanná vált munkavállalókat, a középkorú munkavállalókat átképzéssel segíti;
- jogi és szociális védelmet biztosít a fent „független munkavállalónak” nevezett platform v. gig munkavállalóknak;
- a szakmai tanúsítványok és bizonyítványok rendszerét rugalmassá kell tenni, így biztosítandó a minél könnyebb átjárást/mobilitást az egyes szakmák között;
- végül az önkormányzatok szerepét is kiemeli, melyeknek ki kell használni a home office által okozott vissza-vagy kitelepülési boomot.
A WEF és a McKinsey tanulmánya is arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek a folyamatnak a vesztesei alacsony béren foglalkoztatott munkavállalók (pl nők, fiatalok, bevándorlók) lehetnek, ezek az egyenlőtlenségek sokkal inkább mélyülnek a COVID okozta recesszió, mint a 2008-as válság után. Az egyenlőtlenségek kezelése egyébként is kihívás Európában, proaktív reformok nélkül borítékolható azok növekedése.
MIT TANULJON, AKI MOST MUNKANÉLKÜLIVÉ VÁLIK?
Rossz hír, hogy erre egyik tanulmány sem ad választ. Ahogy már fent írtam, nem a konkrét szakterületen szerzett tapasztalat, hanem készségek, képességek azok, amelyek felértékelődnek a közeljövő munkaerőpiacon. A WEF tanulmánya szerint 2020-ban jelentős növekedés figyelhető meg az egyéni tanulás számaiban. A saját kezdeményezésre online képzést kezdők száma négyszeresére nőtt, a munkáltatók által kezdeményezett hasonló kurzusokon ötször többen vettek részt, ugyanez a növekedés kilencszeres azok körében, akik valamilyen kormányzati képzésbe kapcsolódtak be. Ebben a körben, azok, akik foglalkoztatásban állnak főként valamilyen személyes fejlődést nyújtó képzésben vettek részt, a munkanélküliek pedig digitális képességeiket igyekeztek javítani a képzéseken keresztül.
Jó hír, hogy a tanulmány szerint a munkáltatók 66 %-a felértékelte az emberi tőkébe történő befektetés jelentőségét. 2025-re a munkavállalók 70 %-a részesülhet vállalati képzésben, de mindössze a munkavállalók 42 % venne részt ilyesmiben szívesen. (Keresem a szép magyar fordítását az „az upskilling” szónak, mert amiről itt írok, az nem más, mint „upskilling” és „reskilling”).
A MUNKA JÖVŐJE EMBERARCÚ (?)[3]
„Az emberi munkaerőt nemcsak a technológia válthatja le, de demográfiai tényezők is, a növekvő globális középosztály, vagy akár a klímaváltozás. A szociális készségek – mint a meggyőző készség, érzelmi intelligencia, mások tanításának képessége – keresettebbek lesznek, mint maga a szaktudás”- írja Korn Ferry fent már idézett szakértője egy 2015-ös WEF tanulmányra hivatkozva.
Egyelőre tehát nem tűnik úgy, hogy 2030-ig tömegesen veszítenék el a munkájukat az emberek a gépek miatt, de a kihívás nem kicsi. Ha a vállalatok fel is ismerik, hogy saját maguk nagyon sokat tehetnek a jövőbeni munkaerő-utánpótlás biztosítására, az önmagában nem jelenti a politika felkészültségét is. A politika elkötelezettséges a szükséges munkaerőpiaci, oktatási és szociális reformok tekintetében elengedhetetlen és egyre sürgetőbb.
[1] Kína, Franciaország, Japán, Németország, India, Spanyolország, Egyesült Királyság, USA
[2] A WEF kutatását számos kutatóintézet bevonásával, a világ legnagyobb vállalatainak közreműködésével készítette, globális mintán.
[3] A Korn Ferry „The Future of Work is Humain” kampányáról bővebben itt
A cikkben található fotó forrása: Guerilla Art Facebook csoport.