meloblog.hu

Folytatódik az európai minimálbér vitája Brüsszelben

Zöld lámpát kapott az méltányos és megfelelő minimálbérekről szóló irányelv tervezete az unió jogi szakértőitől.

Az Európai Bizottság 2020. október 28.-án hozta nyilvánosságra az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló irányelv-tervezetét. A közös európai minimálbér ötlete már a tervezet nyilvánosságra kerülése előtt nagy vitákat váltott ki. Főként azért, mert nagyjából mindenki azt várta, hogy a minden tagállamra kötelező minimálbér nagyságát majd egységes számítási elv, vagy valamilyen refenciaérték szerint fogja meghatározni ily módon az Európai Unió

Bár a Bizottság kommunikációjában hivatalosan sosem hangzott el, az ötlet körüli hírverés során napvilágot látott információk alapján arra lehetett számítani, hogy referenciaértékként a tagállami mediánbér 40 %-ban kerül majd meghatározásra, meglehetősen sok bizonytalanságot hagyva arról, hogy mi lesz azokban az országokban, ahol jelenleg nincs minimálbér.

Miközben nagyon is kívánatos cél a szegényebb EU tagállamok esetében a bérek felzárkózása, a tisztes bérek biztosítása vagy a dolgozói szegénység csökkentése, az egységes európai minimálbér intézményének tervét meglehetősen sok vita övezi. A tervezet megjelenése előtt a közgazdászok és vállalatvezetők tömegei kaptak a fejükhöz ijedtükben, hisz a fizetendő bér mértéke legritkább esetben szabályozható úgy, hogy ne vizsgálnánk meg az adott gazdaság teljesítményét, legfőképp a vállalati termelékenységet, jövedelmezőséget, amely leginkább meghatározza a cégek bérfizetési lehetőségeit, versenyképességét.

 Az ötlet ellentmondásosságát jelzi, hogy az európai szakszervezeti mozgalom sem volt teljesen egységes, amikor arról kellett dönteni, adják-e előzetes támogatásukat ehhez az intézményhez, amely mellett Ursula von der Leyen egyértelműen elkötelezte magát politikailag 2020-as „Az unió állapota” című beszédében.

Főként az északi tagállamok körében váltott ki tiltakozást a terv, ahol a munkaerőpiac szabályozása jelentős mértékben a szociális partnerek együttműködésén múlik, sokan ennek a modellnek tulajdonítják a skandináv jólétet. Az északiak legfőbb ellenérve, hogy az EU ezzel jelentősen beavatkozik a skandináv munkaerőpiaci modell működésébe. (Ezekben az országokban ráadásul nincs is kötelező minimálbér, bár a finnek kötnek olyan éves kollektív szerződéseket, amely akár ebben a kontextusban minimálbér-megállapodásnak tekinthető, még ha nem is úgy hívják.)

„Az összes tagunknak ugyanaz a célja – tisztes bérek és erős kollektív tárgyalási rendszer, de abban nem értenek teljesen egyet, hogy ehhez milyen intézkedések szükségesek. Általában, az ETUC berkein belül csodáljuk az északi modellt. Látható, hogy működik és senki sem kívánja azt felborítani. ezért gondolom, hogy az emberek megértik, hogy Svédország és Dánia erősebb védelmet akar a saját modelljének.”

– nyilatkozta Per Hilmersson, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) főtitkár-helyettese a Nordic Labour Journal online szaklapnak.

Némileg lehűtötte a kedélyeket, amikor az irányelv tervezete napvilágot látott tavaly októberben és kiderült, hogy a szöveg nem tartalmaz sem referenciaértéket, sem pedig kényszert arra nézve, hogy minimálbért kelljen bevezetni azokban az országokban, ahol az jelenleg nem létezik. Ettől kezdve a szakszervezetek hangneme inkább pozitív irányba mozdult el, míg a vállalkozásokat képviselő szervezetek továbbra is messzemenően ellenzik a tervezet által bevezetni kívánt eszközt.

A Tanács kezdeményezésére jogi vizsgálat indult arra nézve, hogy egy ilyen jellegű irányelv nem sértené-e az EU Alapszerződését, melynek 153. cikke 5. bekezdésében kizárja az EU kompetenciáját a bérek megállapításában. Ezt kifejezetten nemzeti hatáskörnek tekinti, ami számos országban a szociális partnerek kompetenciája. A munkaadók is legfőképp erre hivatkoznak tiltakozásukban, miközben a Bizottság állítja, hogy az irányelv csak kereteket teremt, nem kíván a minimálbér szintjének meghatározásába beleavatkozni. Az irányelv hatályba lépésével az Európai Bíróság vizsgálhatja a tagállamok illetve a tagállami kollektív tárgyalások illetékességét, és bármely így hozott határozata már a tagállami illetékesség megsértését jelentheti.

A Tanácsi Jogi szolgálatának erre vonatkozó szakvéleménye március 9.-én elkészült, nem nyilvános, de szakmai szervezetek között kering. A vélemény lényege, hogy amennyiben az irányelv nem határozza meg a minimálbér szintjét, sem pedig a számítási bázist, nem lesz ellentétes az EU Alapszerződésével, és nem sérti a tagállamok kizárólagos autonómiáját szociálpolitikai kérdésekben. Megállapítja egyúttal, hogy az EU-nak lehet kompetenciája a minimálbér kereteinek megállapításában úgy, hogy az nem vezet a minimálbérek standardizálásához.  Az sem ellentétes az Alapszerződéssel, hogy az irányelv „ösztönözné” a 70 %-nál alacsonyabb kollektív szerződéses lefedettséggel rendelkező országokban a kollektív tárgyalások előmozdítását, és az sem, hogy kritériumokat határozna meg, melyeket az „adekvát” szint megállapítására irányuló tárgyalások során figyelembe kellene venni.

Az európai munkaadói szövetségeket tömörítő Businesseurope szerint azonban már a Jogi szolgálat véleménye alapján javított szövegben is találhatóak ellentmondások a tekintetben, hogy most akkor kötelező-e minden munkavállalóra vonatkozó minimálbért megállapítani, avagy sem. Álláspontjukban javarészt arra figyelmeztetnek, hogy szövegszerűségében számos ponton sértheti az irányelv a nemzeti hatáskört, így továbbra is fenntartják álláspontjukat, miszerint az irányelv nem a megfelelő eszköz a tervezetben megfogalmazottak elérésére, jogi szörnyszülött. A napokban a tanács elé kerül tehát a javított, kompromisszumos szöveg, ettől kezdve a folyamatok vélhetően felgyorsulhatnak és már a nyáron megszülethet a kompromisszum a Tanácsban.

A magyar kormánynak egyelőre nincs nyilvánosan elérhető álláspontja, viszont Magyarország egyike annak a 9 országnak, melynek illetékes miniszterei februárban közös levélben győzködték a portugál elnökséget arról, hogy a célok elérése érdekében az ajánlás a leginkább megfelelő jogi forma, mert az tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét és a nemzeti szociális partnerek autonomiáját is.

Arról, hogy az irányelv mit jelenthet Magyarország számára, később jelentkezem egy cikkben.